Csúnyácska nyaralóból mediterrán villa
Ha van valahol értelme az „ilyen volt – ilyen lett” összehasonlításnak, akkor ennél a káptalanfüredi nyaralónál egész biztosan! Elkerekedett a szemünk, amikor kezünkbe került a mindössze pár éve készült fotó az eredeti, szocreál víkendházról… így még érdekesebb volt hallani a ház történetét, melyet a fiatal édesanya, Klára mesélt el nekünk…
Írta: Boros Edit
Finoman elegáns villa búvik meg az árnyas, ősfás kertben. Előtte egy sokat látott, vén kandeláber őrködik büszkén, ő is tanúja volt a nagy átváltozásnak, hogyan született újjá ez a reneszánszos íveivel, rusztikus téglaburkolatával, hófehér falaival ékes nyaraló.
„Amikor a három gyermekünk már lassan iskoláskorba lépett, egyre gyakrabban felvetődött a kérdés, hogy bár szeretjük a Balatont, a tó vidékét, de a jó előre lefoglalt nyaralásunkat a szeszélyes időjárás bizony el tudja rontani! – kezdi a történetet Klára. Milyen jó lenne, gondoltuk, egy olyan többgenerációs hely, ahová akármikor lemehetnénk pihenni! Árnyas, dimbes-dombos helyet képzeltünk el Káptalanon vagy Füreden nagy ősfákkal! Eredetileg 3-400m²-es területet kerestünk, amikor egyszer csak rábukkantunk erre a telekre. Az épület rajta elég csúnya volt, de ahogy megkerültük és elénk tárult az 1600m²-es ősfás kert, csak annyit tudtunk szólni, hogy huuúúú…! Gyermekkori emlékek egész sorát hozta fel a kert, feledtette a rusnya épületet, a műanyaggal fedett betonteraszt… Hosszas alku után megegyeztünk a tulajdonossal.”
„Bontani vagy átépíteni? –ez volt a nagy kérdés. Érdekes momentum, hogy az épületnek minden csúnyasága ellenére valahogy mégis volt „szíve”. Talán azért is éreztük így, mert beszélgettünk az idős tulajdonossal, aki nagyon szerette és sokat mesélt a ház múltjáról. De hát már húsz éve nincs erő a kert gondozásához… sajnálkozott. Elmesélte azt is, hogy a férje, egy lámpagyár igazgatója volt és ő állíttatta a gyönyörű, öreg kandelábert.
Megnézettük a házat statikussal, kiderült, hogy nem kell bontani, és az építész is bíztatott, hogy ki lehet ebből hozni valami jót! Így egy jelentős átalakítás mellett döntöttünk, aminek során az ősfákra nagyon vigyázunk, hogy lehetőség szerint egyet se kelljen kivágni!
Az építkezést közvetlenül megelőzte egy Toszkán út, ami a férjem 40. születésnapjára kapott ajándéka volt. A toszkán táj elvarázsolt minket. Mindig is közel állt hozzánk ez a stílus, de ott ez egy különösen erős nyomatékot kapott. Miután a Balaton partjának a klímája is Toszkánához hasonló, így ideillőnek gondoltunk egy ilyen építményt. Erdélyi Balázsék pedig kedvesen alkalmazkodtak a mi meglehetősen határozott elképzeléseinkhez.
Gyakorlatilag a tégláig visszabontottuk a házat. Egy olyan télen-nyáron lakható épület volt a célunk, ahová talán idős korunkra le is költözünk a férjemmel. Az összes nyílászáró, vezeték, a teljes csőhálózat, a fűtési rendszer, a kémény, a födém és a tető is minden teljesen új. Bővültek a teraszok és hátul hozzáépítettünk egy új részt is. Itt foglal helyet a nappalink.
A nappali mindannyiunk kedvence. A nagy üveg felületű teraszajtókat, ha jó az idő, egybenyithatjuk a kerttel. Olyan érzés, mintha az ember az erdőben ücsörögne. Amikor őszi-tavaszi időszak van, a kanapéról nézhetjük a vidáman ugráló mókusokat… A nagy üvegfelülettől kitágul a tér és ettől olyan nyugalom árad, ami egy teljes kikapcsolódást nyújt. Kicsit féltünk a nagy belmagasságtól, mennyire lesz családias, otthonos, ezért is kértünk fehérre festett látszó gerendaszerkezetet. Most már értjük azt is, miért építkeztek régebben magasabb terekkel: valami olyan érdekes atmoszférája lett ettől a nappalinak, ami különleges nyugalmat ad az embernek, hogy van tér, levegő.
Lakberendezést ezúttal nem bíztuk dizájnerre, inkább rászántuk az időt, hogy összeszedjük a stílusban ideillő dolgokat. Néhány kedves családi örökség is helyet kapott itt, ami az otthoni minimál stílusú lakásunkba nem illett volna. Hogy mi volt a vezérfonal? Talán a szív és a harmónia. Olyan dolgokat választottunk, amelyek közt jól érezzük magunkat.
- Date : 2017. 03. 08.